BERT HELLINGER 1925-2019 CSALÁDÁLLÍTÁS

SZISZTEMATIKUS FENOMENOLOGIKUS RENDSZERTERÁPIA:

az érzékelések következetes megfigyelésén alapuló eljárás.

A családállítás alkalmával kialakul egy mező, amit morfogenetikus mezőnek hívunk. Azaz egy olyan szellemi mező, amelyben mi emberek nem fizikai módon kommunikálunk egymással, hanem érzéseinkkel. Ez a mező hordozza mindazt az évek alatt felgyülemlett sok-sok emléket, öröklött szokásokat, hagyományokat, amelyek meghatározták eddigi életünket. Ezek a befolyásoló emlékek kialakulhattak tudatosan és tudattalanul is. Vannak traumáink, fájdalmaink amelyeket saját jogon szerzünk és vannak olyanok is, amelyekről nem tudunk, nem mesélte senki a családban vagy egyszerűen csak nem tudtuk, hogy mindaz ami például a nagymamámmal történt, az rám is kihatott és az ő fájdalmát átvettem, hurcoltam tovább. A családi rendszerünkben törvények uralkodnak, amelyeknek megsértése hatással van a rendszer tagjaira, a következő generációkra.


Sérülnek a családi törvények például:

  • ha valaki a családi rendszerből hiányzik, mert kitagadták, és ezért a következő nemzedékek nem tudnak róla;
  • ha valaki fogantatáskor ikerterhességnek indul, de a másik magzat néhány hetesen elhal és az illető egyedül születik meg;
  • ha valaki azt hiszi, hogy a testvéri sorban ő a második, de valójában a harmadik, egy házasságon kívül született és eltitkolt testvére által, így a rendszerben nem a saját helyén áll;
  • ha az egyedül maradt szülő mellől hiányzó házastársat helyettesíti a gyermek; stb......

Ezeket a családi lélek energiamezeje rendetlenségnek érzékeli, és a rendeződés érdekében irányít bennünket, általában úgy, hogy nem is tudunk róla. Lehet, hogy tudattalanul szeretetteljes fogadalmat tettünk egy nehéz sorsot megélt nagyszülőnek, ami olyan mély nyomot hagyott, hogy ezáltal olyan blokk keletkezett a lélekben, ami gátolja a haladást, a továbbjutást.


A családi energiamező törvényeiről, a szeretet rendjeiről Bert Hellinger saját szavai:
"Azzal, hogy napvilágra kerül a tudattalan fogadalom, lehetőség nyílik rá, hogy feloldódjék. A valóság felismerésével másként láthatjuk az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, és visszaadva a nehéz sorsot a tulajdonosának, a kötődés fenntartására fordított életenergiánkat a továbbiakban a saját életünkben használhatjuk. Az oldódás akár azonnal, katartikusan is bekövetkezhet, és az is lehet, hogy fokozatosan, hosszabb idő alatt történik meg. Azonban a kötődés felismerése már önmagában is változást hoz, már soha többet nem lesz olyan, mint előtte."
Bert Hellinger

A lélek a teljességen alapuló megközelítéssel keresi a választ. Hogy mi az, ami a lelket belülről vezérli és mi az amire szüksége van ahhoz, hogy a világgal és önmagával összhangba kerüljön. Mindezt pedig úgy tegye, hogy ne kelljen a régi hiedelmekbe visszazuhannia. Hogy sikerüljön valami újat létrehozni, amitől a saját élete ebben a mai zűrzavaros világban értelmet nyerjen. 

Munkánk alatt csak rálátunk, bepillantunk mindabba ahonnan jöttünk. Ahonnan a beidegződéseinket, hiedelmeinket hoztuk. Rálátunk, felismerjük azt, ami van, de nem zuhanunk vissza. Ez a felismerés egyben fel is szabadít. Odáig teherként cipeltük, de innentől kezdve nem teher többé. Talán nem is tudtuk, hogy ezt a terhet mi cipeltük. Vagy akár tudatában voltunk, hogy ezt a fájdalmat pl. az édesanya tette ránk, de mi nem hittük, hogy ez teher. Természetesnek vettük, hiszen egy gyermek hogyan is tehetné szóvá, hogy az anyukája naponta háromszor felhívja, hogy beszámoltassa őt? Pedig ez a gyermek már elmúlt 40 éves. Érezzük, hogy ez nincs rendben, de nem merjük, nem tudjuk mindezt megszüntetni.

A munka alatt egyszer csak meglátunk valamit, amit eddig nem vettünk észre. Tisztán látjuk, hogy ezt az édesanyánk miért tette. Ezáltal egy új megélés születik. Hogy mindezt lehet másképp is! Az állítás mindig azt mutatja, hogy MOST MI VAN! Az állítások a lélek tükrei. Megmutatják az egyén kapcsolatait és annak összefüggéseit. A legtöbb esetben megmutatják a megoldást is.

Hogyan is zajlik egy ilyen családállítás?

Csoportban illetve egyénileg zajlik a családállítás. Aki szeretné ha a problémájára ránézzek, (ő az állíttató) az mellém ül és röviden elmondja mi az a nehéz dolog, ami miatt eljött (vagy ami miatt én mentem el hozzá) Mindezek után az állíttató az ott jelen lévők közül (csoportos állításnál) kiválasztja vagy közösen kiválasztjuk a képviselőket, akik a családtagjait és egyéb tényezőket képviselnek. Egyéni állításnál minden személyt, tényezőt én képviselek. 

És ekkor elindul valami. Valami szokatlan. Annyi a képviselők illetve az állíttató dolga, hogy az érzéseikre és az érzékleteikre kell figyelniük. Meleg van, hideg van, gyorsabban ver a szívem, úgy érzem nem tudok ránézni a mellettem állóra stb...,Mindegy mit érzünk, mert bármi is legyen az, annak ott helye van. Ha nem érzünk semmit, az is egy nagyon fontos információ, hiszen ha valaki nem érez semmit, az is mutat valamire. Eközben elindult a munka. Történik valami, ami által az állíttató rálát valamire, ami új értelmet ad az életének. Könnyűvé válik mindaz, ami eddig a lelkében hatalmas nyomás volt, amit eddig teherként cipelt.