SZERDA esti ÉNIDŐ - Foglalkozások   

"A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi."Honoré de Balzac

A foglalkozások célja, hogy életünket szebbé és tartalmasabbá tegyük. Rengeteg útja, módja van az önfejlesztésnek. Ezek a foglalkozások is erről szólnak. Játékosan közelítjük meg az Élet dolgait. Azokat a dolgokat, amelyeket nap mint nap átélünk, kerülünk vagy vágyunk rá. Legyen szó akár a barátságról, a halálról, a gyermeki létről, a szülői létről, a nemek harcáról....stb. Ismernünk kell gyengéinket, erősségeinket, rá kell jönni, hogy mi által indulunk el, mi indítja be életfunkcióinkat, hol és miért alakul ki gátoló tényező, hogyan hatunk másokra..... Ez az idő csakis rólunk szól! 

Néhány szerda esti program:

PénzViszony

Az egyik örökös dilemma.. Hogy tudok egyensúlyt teremteni? Ha sok van elég-e a boldogsághoz? Ha kevés van belőle, boldogságot ad-e a több keresése? Van szaga? Miért van egyikünknek sok a másikunknak kevés? Miért van, hogy némelyikünk bármit tesz, azonnal teremti a pénzt, míg másikunk megveszik, szenved, nyög és borzasztó nehezen teremti elő? Miért kapunk kevesebbet azért amiért a másik többet? Miért folyik ki a kezemből azonnal?  Miért szorongok, amikor ki kell fizetnem valamit? Miért érzem, hogy mindig azt vásárolom , ami túl drága nekem? Miért csak a gagyi jut nekem? Miért érzem, hogy sosem kapok eleget? Miért érzem, hogy a pénz tisztességtelen valami? Vajon mi lehet az oka, hogy a pénzt én csak lóvénak hívom? Miért van, hogy szerintem felelősségteljes és céltudatos vagyok, mégsem érzem ettől boldognak magam? Miért furdal a lelkiismeret, amikor magamra költöm a pénzt? Miért van bűntudatom ha árat emelek? Miért nincs pont akkor, amikor kifizetéseim lennének? Miért?....Miért.....Miért?..... számtalan kérdést írhatnék még, ami a pénzzel kapcsolatban fogalmazódik meg bennünk.


Borsó meg a héja

Sokan lehetünk olyan kapcsolatban, ami kompromisszumok által előidézi ezt az állapotot, de az mégsem egyenértékű az igazi borsó meg a héja kapcsolattal. Vannak, akik vágynak rá, mégsem érik el sosem. 

Feltettem magamnak a kérdést, nekem vajon mit jelenthet ez a kifejezés: a borsó + a héja. Nagyon egyszerűen csak annyit, hogy valami passzol valamihez illetve valaki passzol valakihez. Ha úgy van, és egymás közelében vagyunk, akkor érezzük ezt az összepasszolást, de ha akarjuk, akkor dönthetünk úgy is, hogy eltávolodunk, hiszen bármennyi idő és bármilyen esemény is történik, akkor is passzolni fogunk. Nekem ezt jelenti. És abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy volt egy ilyen középiskolai barátom, aki több mint 30 éven át volt a borsóm. Vagy én az Ő borsója. 48 évesen elment örökre.....

Amúgy ki a borsó és ki a héja? Úgy gondolom, mindkettő bennünk van. Mindkettő más funkciót tölt be. Amikor én fordulok hozzá akkor én vagyok a borsó és Ő a héja. Mint a kép is nagyon jól illusztrálja, ahogy semmi mást nem kell tennie, csak ringatnia, tartania.....Ha pedig Ő jön hozzám, akkor én leszek az Ő héja. És vannak a hosszabb időszakok is, amikor tovább tart az együttlét, olyankor bezáródnak és megélik azt, amiért ott vannak. Vagy pont az ellenkezője, amikor hosszú idő után, egy új találkozásnál újból ott folytatják, ahol legutóbb abbahagyták. Huh de ideálisan hangzik ugye?? Bárcsak....bárcsak....és elindul bennem is a sóvárgás egy ilyen állapotért....újra.


Eddig és NE tovább!

Hú, ez egy kemény menet....Amikor azt mondod magadnak, hogy ELÉG!!!!! Nem csinálom tovább!!! Amikor azt mondod valakinek: ELÉG!!!! Nem csinálhatod tovább!!!! Amikor benyeled és ott bent az egész szervezeted csak benyel és tiltakozik, de hang nem jön ki a torkodon, de közben majd megfulladsz és mégis mosolyogsz vagy elmenekülsz onnan, de nem mondod ki hangosan, csak belül némán üvöltöd: ELÉG!!!eddig és ne tovább!!! 

Mert igenis néha tovább kell menni.....és odáig el is kell jutni.

Ez a foglalkozás erről szól. Ha akarod, hogy merj üvölteni amikor kell és tudj csendben maradni amikor kell, akkor itt a helyed. Az is lehet, hogy Te már nagyon rendben vagy. Akkor gyere és adj erőt, hitet, mert szeretnénk megtapasztalni, hogy más hogyan oldotta meg.

Az életet nem lehet elbagatellizálni. Persze, hogy nem. Viszont megérteni és megszeretni nagyon is lehet. Lehet utálni vagy lehet vergődni, de azt, hogy utáljuk vagy szeretjük azt mi döntjük el. Szerencsére. Gondold el, mi lenne, ha ezt nem tehetnéd meg. Biztosan sokan hallgatták egész életükben, hogy az Élet úgy szar ahogy van. Én is anyatejjel szívtam. DE rájöttem, hogy azok nem az én gondolataim, nem az én érzéseim. Az enyémeket szeretném élni, ezért ki kellett mondanom: Eddig és NE tovább. Azt is elárulom, hogy nem megy ez könnyen. Nagyon nem. Ezer visszaesés, ezer felülírás stb...

De mindig van választásunk.

"Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmiből is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. (...) Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad." Oravecz Nóra

50 az új 30

Ez tényleg így lenne? 50 éven túl van még élet? Ez a kérdő mondat persze csak a frissen betöltött 50 évesek dilemmája, hiszen a 70 évesek tágra nyílt tekintettel tennék fel a kérdést: most komolyan az 50 éveden nyavalyogsz? Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy attól, hogy a program nevében az 50 van, nem az 50 lényeg. Hanem mi?   

Látni, felismerni, hogy mindig minden életkorban felmerülnek a kérdések és minden életkorban rácsodálkozunk a világra. És higgyétek el, addig jó, amíg vannak kérdések és válaszok és amíg vannak célok.

A foglalkozás a célokról, az erőről, az emberi kapcsolatokról szól. Beszélgetések, kérdések és válaszok. Na meg ha valaki tudja, mitől nem ráncosodik meg a bőrünk, az kérem, hogy jelezze mielőtt jönne. V.I.P. belépőt biztosítok:)) Ezen a programon ne vegyünk mindent komolyan. Oké?

50 az új 30. Ez annyira jól hangzik! De vajon mi van mögötte? Énidő, amelyben megpróbáljuk lazábban venni az életet.

Amúgy nem tudom ki hogy van vele, én 30 évesen tele voltam görcsösséggel, megfelelni vágyással. Mintha karót nyeltem volna. Visszatekintve, csak annyit mondanék az akkori önmagamnak: kicsit lazábban vedd az életet:)) 

Mondtam már, hogy a foglalkozáson lesz aranyhalacska is? De sajnos nem 3 kívánságot teljesít majd, hanem csak egyet:))

Szerelem, párkapcsolat

Felemelő és néha bénító. Utáljuk és vágyjuk. Megfogadjuk, hogy soha többet úgy, mint eddig, majd pontosan az következik újra, mint eddig. Megfogadjuk, hogy a szív kulcsát csak sokára vagy talán már sosem adjuk oda senkinek, majd jön, belenéz a szemünkbe és tudjuk, most és önként adjuk át a kulcsot, el is feledkezünk a magunknak tett ígéretünkről. Trükkök, melyek nem működnek. Taktikai tanácsok innen-onnan, ami valószínűleg működött annál, aki adja, de nálunk nem válik be. Bizonytalanság, hitek és tévhitek. És újra a vágy, ami nélkül úgy érezzük, nem vagyunk teljesek. Pedig így is teljesek vagyunk, csodálatosak, szerethetőek és az se baj, ha sebezhetőek.

A foglalkozáson egy kis játékkal betekintünk a lelkünkbe. Belekóstolunk a játék erejébe, a párkapcsolati kérdésekre fókuszálva. Megtudunk néhány dolgot Önmagunkról, a társunkról, a vágyott nőről, a megálmodott férfiról.

Amikor visszaolvastam mindazt, amit idáig írtam, hirtelen komolynak tűnt...  Ugye milyen érdekes ez? Sokfélék vagyunk és sokféleképpen reagálunk az élet kihívásaira vagy akár egy-egy írásra, gondolatra, legyen szó bármilyen aprónak tűnő dologról is. Ezért lehet, van akit megijesztek az írásommal. Pedig a foglalkozások annyira könnyedek és játékosak. De én nem tudok másképpen írni. Mert minden ember, minden élet, minden sors maga a csoda. Úgy is állok hozzá. Viszont a játék, a közösségi élet számomra más. Olyankor felgördül a függöny, kinyílik a bűvészdoboz teteje, majd  apró virágok borítják a színteret, ahol a karjainkba kapaszkodnak az angyalok és oda repítenek, ahova a képzeletünk vágyik.